A Mackó Kuckós hamburgerek generációkat kötnek össze – Juhász Attilával beszélgettünk
Vannak ízek, amelyeket a győriek évek múltán sem felejtenek el. A Mackó Kuckó hamburgerei pontosan ilyenek. Juhász Attila három éve bezárta a legendás hamburgerezőt, ám időnként újra visszatér a sütőlap mellé. A régi vendégek pedig ma már olykor a gyerekeikkel érkeznek, hogy újra beleharapjanak a hamburgerekbe. Nosztalgiáról, vendéglátásról, óriásburgerekről és a legújabb különlegességről is beszélgettünk.
Juhász Attila neve a győri hamburgerek szerelmeseinek aligha ismeretlen. A Mackó Kuckó előbb Révfaluban, majd a belvárosban várta a vendégeket, akik közül sokan ma is emlegetik a hatalmas, szaftos, ízekben gazdag hamburgereket. És persze Attilát, aki mindig igyekezett olyan ételeket készíteni, amilyeneket ő maga is jóízűen megenne. Már három éve kiszállt a mindennapos vendéglátásból, ám szerencsére nem szakadt el teljesen a hamburgerektől.
„Már korábban is terveztem, hogy valamilyen formában visszatérek. Május 14-ére gondoltam, mert 2008-ban azon a napon nyitottam meg a Mackó Kuckót. Az volt az elképzelésem, hogy évente egyszer, az évfordulón készítek hamburgereket. Aztán tavaly nyáron a Lima teraszán beszélgettünk Janiékkal (Deé János – a szerk.), és előkerült az ötlet, hogy mi lenne, ha náluk szerveznénk egy ilyen alkalmat. Rögtön ráugrottak, úgyhogy elkezdtük tervezni” – idézte fel a visszatérés történetét Juhász Attila.
Az első alkalmat októberre szervezték, a fogadtatás pedig olyan jól sikerült, hogy folytatása is lett a közös munkának. Azóta úgy alakult, hogy nagyjából évszakonként egyszer újra találkozhatnak vele és a legendás Mackó Kuckós hamburgerekkel a győriek.
Persze túl szép lett volna, ha az első visszatérés olyanra sikerül, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ám Attilát kemény fából faragták, sok mindent megélt már a sütőlapnál, így erre az esetre is jókedvvel emlékszik:
„Igazi katasztrófa volt! Semmi nem úgy működött, ahogy elterveztük. Összeomlott az egész rendszer, ami rosszul sülhetett el, az rosszul is sült el. Az első fél órában teljesen elúsztunk, aztán már csak görgettük magunk előtt a problémákat. A második alkalom egy fokkal jobb volt, a harmadikra pedig kinőttük a gyerekbetegségeket. Most már azt mondhatom, hogy vállalható szinten ki tudjuk szolgálni az embereket, ráadásul ahhoz képest, milyen mennyiségek mennek ki, egészen jó időkkel dolgozunk.”
Egyébként a visszatérés nemcsak a hamburgerekről szól, mert a Mackó Kuckó tizenöt éves története alatt sok-sok ismeretség köttetett, s a limás visszatéréssel számos régi törzsvendég is előkerült.
„Nagyon sok a régi vendég, és tényleg jó látni őket. Van, aki annak idején rendszeresen járt hozzánk, aztán eltűnt néhány évre, most pedig babával érkezik. Sok párt láttunk így viszont. Régen ketten jöttek hamburgerezni, most már hárman. Jó látni, hogyan változik az életük” – mesélte Attila.
„Mindig azt csináltam, ami nekem ízlett”
A Mackó Kuckó sikere mögött nem feltétlenül bonyolult gasztronómiai filozófia állt. Attila szerint a legfontosabb mindig az volt, hogy olyan étel kerüljön a vendég elé, amit ő maga is szívesen megenne.
„Mindig azt csináltam, ami nekem ízlett. Az volt a célom, hogy olyan hamburgert készítsek, amit én is szívesen megennék. Rengeteg mindent kipróbáltunk, de viszonylag ritkán hoztam új hamburgert. Lehet, hogy ez hiba volt, de én úgy gondolkodtam, hogy ha valami újdonságot készítünk, akkor az tényleg legyen új. Ne csak egy alapanyagot cseréljünk ki benne, hanem érezhetően különbözzön a többitől” – magyarázta, és hozzátette, hogy a vendégek különleges kéréseit is igyekeztek teljesíteni.
„Ha megvolt hozzá az alapanyag, volt időnk és kapacitásunk, akkor megcsináltuk. Nem voltunk szőrösszívűek!” – nevetett, s bizony a vendégek kedvelték ezt a fajta hozzáállást. Na meg azt is, hogy a Mackó Kuckó hamburgerei nem éppen a visszafogott méretükről voltak híresek.
A MrFat Teddy és a Grizzly: hamburgerek, amelyek sokakon kifogtak
Az egyik legemlékezetesebb dobás kétségkívül az óriáshamburgerekhez kötődik. Aki akkoriban Győrben hamburgerezett, jó eséllyel hallott a MrFat Teddyről vagy a Grizzlyről. Az ötletet az Amerikából érkező étkezési kihívások adták, amelyek akkoriban a televízióban is népszerűek voltak.
„Mentek ezek az amerikai műsorok, mindenki nézte, beszéltek róluk az emberek. Gondoltam, kampánynak jó lehetne, ha mi is csinálnánk egy ilyen kihívást. Aztán bejött… Az első óriásburger, a MrFat Teddy közel két kilogrammot nyomott. Közel fél kilogramm zsemle, nagyjából nyolcvan deka hús, sajtok, szószok és zöldségek kerültek bele. Úgy gondoltuk, hogy a két kilogramm körüli mennyiség már komoly kihívás. Azt akartuk, hogy ne legyen könnyű, de azért teljesíthető maradjon. Ha valakinek sikerült, az elmesélte másoknak, akik aztán szintén meg akarták próbálni. Ez így nagyon jól működött.”
Persze a siker nem volt garantált. Ahogy Attila mesélte, a próbálkozók mindössze öt-tíz százaléka birkózott meg a hatalmas hamburgerrel.
„A Grizzlyben már egy kilogramm zsemle és egy kilogramm hús volt, plusz minden más. Két és fél kilogramm körüli hamburger lett belőle. Arra határozottan emlékszem, hogy összesen hárman tudták megenni” – mosolygott Attila, s ezek után talán nem is csoda, hogy a mai napig legendák keringenek a Mackó Kuckós óriáshamburgerekről.
Jön a Wiesenburger!
A mostani visszatérés apropója az Oktoberfest lezárása, Attila pedig ezúttal sem éri be egy egyszerű hamburgerrel. Október 17-én a Lima Pub & Hostel konyháján készül a Wiesenburger, amelynek már az alapja is különleges: hagyományos hamburgerzsemle helyett ropogós bajor perec fogja közre a finomságokat. A töltelék pedig igazi őszi, sörözős hangulatot idéz. Tradicionális, sörben sült, majd vékony szeletekre vágott sertéssült, ropogós káposzta, édes mustár, a sült szaftja, grillezett füstölt sajt és természetesen bacon kerül bele.
„Az első alkalommal még nem akartam kockáztatni, mert nem tudtuk, hogyan fog működni a konyha. Inkább a biztosra mentem, a klasszikus hamburgereket készítettük. Aztán ahogy kialakult a rendszer, elkezdhettünk új dolgokkal is próbálkozni. A Pumpkin Party Jam például teljesen új hamburger volt, korábban még soha nem csináltam” – magyarázta.
Az érdeklődés pedig továbbra is nagy. A közösségi oldalakon már az esemény előtt sokan kérdezik, szükséges-e asztalt foglalni.
A győri vendéglátás változik, a jó hamburger marad
Attila szerint Győr gasztronómiai élete időről időre új lendületet vesz. Most is azt látja, hogy egyre több új vendéglátóhely nyílik.
„Megfigyelhető egy ilyen három-öt éves ciklus a városban. Időnként hirtelen mindenki kitalálja, hogy nyit valamit. Most is egy felfutó időszakot látok. Én mindenkinek sok sikert kívánok, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul. Vannak szerencsésebb városrészek, utcák, és vannak olyanok is, ahol nehezebb vagy épp lehetetlen megmaradni” – fogalmazott, s hozzátette: sokat változott az alapanyagok beszerzése és a vendégek hozzáállása is az elmúlt években.
„Amikor én kezdtem, megfelelő minőségű húst beszerezni is komoly macera volt. Meg kellett találni a hentest, elmagyarázni, pontosan mit szeretnél, és még akkor sem volt biztos, hogy legközelebb is ugyanazt a minőséget kapod. Ma már egészen más a helyzet, prémium alapanyagokhoz is könnyebb hozzájutni, és a vendégek is hajlandóbbak megfizetni a jobb minőséget” – mondta Attila, s a házhoz szállítás kérdésében is határozott a véleménye:
„Én abba biztosan nem mennék bele újra. Nagyon nehéz megfelelő nyereséget elérni, a közvetítő cégek jutalékai és a különböző költségek mellett pedig sokszor egyszerűen nem éri meg. A házhoz szállítás az embereket is elkényelmesítette, és a piacot is felforgatta.”
Visszatérhet még egyszer a Mackó Kuckó?
A kérdés adja magát: ha ilyen sokan várják Attila hamburgereit, miért nem nyit újra egy állandó helyet? A válasz azonban korántsem olyan egyszerű.
„Ez most így jó. Megvan a maga varázsa annak, hogy időnként visszatérünk. Ha minden héten vagy folyamatosan csinálnánk, elveszne a különlegessége.”
Persze az az ember, aki egyszer már felépített egy sikeres vendéglátóhelyet, és szívvel-lélekkel csinálta, nem feltétlenül tudja végleg maga mögött hagyni ezt a világot.
„Nem mondom, hogy soha. Előfordult már, hogy nézegettem kiadó üzlethelyiségeket. Ha meglátok valami érdekes helyet, azért megakad rajta a szemem. Aztán körülnézek, belegondolok, mivel járna az egész, és gyorsan elhessegetem a gondolatot” – nevetett.
Ráadásul nem feltétlenül csak hamburgerekben gondolkodna. Korábban más ételekkel kapcsolatban is voltak ötletei, amelyeket végül az időhiány miatt nem sikerült megvalósítani. Ám egyelőre máshol, mástól sem látta viszont az ötletét…
Egy biztos: Juhász Attila ért a hamburgerekhez, szereti a jó alapanyagokat, a finom ízeket, s talán ami a legfontosabb: még mindig örömét leli abban, ha azt látja, valaki jóízűen eszi meg, amit készített.
S bár a Mackó Kuckó már csak emlék, az ízei időnként újra életre kelnek. Mert van, amit nem kell naponta csinálni ahhoz, hogy az ember ne felejtse el. És van olyan hamburger, amelyre évek múltán is pontosan emlékszünk.
